Jelen-lét

Ha megfigyeljük saját elménket, észrevehetjük, hogy szinte folyamatosan elkóborol a valóságból, a jelenbõl, és a múltba (emlékek, megtörtént események), vagy a jövõbe (tervek, feladatok), illetve saját maga teremtette képzetekbe (vágyak, álmodozások) menekül.

A szokásos ébrenléti állapotunk során sokszor annyira el vagyunk foglalva saját problémáinkkal, emlékeinkkel, terveinkkel, feladatainkkal, gondjainkkal, hogy elveszítjük kapcsolatunkat a jelennel. Pedig a jelen pillanat az egyetlen idõ, melyen keresztül összekapcsolódhatunk a Léttel, az Örök Élet áramával. Ha sok idõt töltünk a múlt és jövõ elménkben hömpölygõ dolgaival elfoglalva, az olyan, mintha egy nem létezõ világot hoznánk létre fejünkben, és ebben élnénk életünket.

Életünk csak a jelen pillanatban zajlik.
Ha csak a múlttal vagy a jövõvel vagyunk elfoglalva, és emiatt elmulasztjuk a jelen pillanatait, akkor tulajdonképpen saját életünk apró kis darabkáit vesztegetjük el. Pedig ez az egyedül rendelkezésre álló idõ, csak a jelenben tudunk élni, érezni, szeretni, fejlõdni és növekedni.

Valójában csak pillanataink vannak, amiket megélhetünk.